Föld
A föld szóban minden benne van, amit az ember megvalósíthat a fizikai síkon.
Vagy FÖL emelkedik, azaz eljut a szeretet, az isteni tudás szintjére.
Vagy ÖLD! Öld pusztítsd amit és akit érsz!
Az ember vagy felemelkedik a szeretet színtjére, vagy lesüljed az ölés szintjére.
Nem csak embereket, állatokat, növényeket lehet ölni.
A FÖLDET IS.
És annak minden elemét!
DE CSAK EGY BIZONYOS PONTIG!
Földünk csodálatos egység. Maga a harmónia és a tökéletesség. Mégis az ember azt gondolja, meg kell mentenie a földet.
A földet nem kell megmenteni, a földnek mi emberek nem tudunk ártani. A saját élet környezetünket kell megmenteni, óvni és gondozni.
A föld ha kell, megrázza magát, s minden amit mi nagy "evolúciós" csodálatos emberi teremtmények alkottunk, egy szempillantás alatt megsemmisíti.
Gondoljunk csak bele, a föld teljes térfogatához képest, milyen csekély térfogatot birtoklunk mi emberek a föld felszínén.
Gondoljunk abba is bele, hogy minden környezetkárosító anyag melyet mi emberek előállítunk, azt mind a föld anyagaiból állítjuk elő.
Tehát idővel ezek az anyagok ismét átalakulnak olyan anyagokká, hogy részei lesznek a FÖLD körforgásának.
Gondoljunk csak bele, vannak anyagok, melyek lebomlása, évtizedek, évszázadok, de ez a föld szempontjából lényegtelen és csekély idő. Ez az ember, a természet és a környezete szempontjából, hosszú idő és szennyező anyag.
Tehát meg kell értenünk, hogy nekünk nem a földet kell megmentenünk. Hanem a felszínre kell vigyáznunk, ahol megvalósul a természet. A környezetünkre kell figyelemmel lennünk, mely emberek, állatok, növények, termőföld, vizek, levegő. Összhangban kell élnünk mindennel.
Nem állunk semmi felett.
Így nem átalakítani kell a környezetünket, hanem élni.
A földre élni jöttünk, nem lakni.
Miért fontos ez, és mi a különbség?
Élni annyit jelent, szemlélni, megismerni és befogadni. Ezáltal belülről gazdagodni! Együtt létezni mindennel.
Lakni annyit jelent, hamis értékekért küzdeni, beszűkíteni környezetünket és átalakítani mindent olyan módon, hogy biztonságot jelentő kényelmes börtönné váljon.
Ősi klturák mindegyike úgy beszél és emlékezik a földről, mint gyermek az anyáról.
Földanya!
Így említik és így is cselekszik életüket.
Hiszen a gyermek szereti, óvja, édesanját. Nem támad ellene. Nem használja ki. Nem puztítja.
A föld olyan mint az édesanya. Nélküle nem létezhetnénk. Világra sem jöhettünk volna.
Táplál minket. Meg ad nekünk mindent. Levegőt, vizet, ételt.
Nappalt s éjszakát.
Gondoj csak bele, ha nem forgna saját tengeje körűl, sak kringene nap körűl, hogy élhetnél?
Állandó nappalban vagy állandó sötétségben?
Mindenről gondoskodik, mire a növekedésünkhöz szükségünk van.
És még egy amiben teljessen úgy viselkedik velünk, mint szeretett édesanyánk:
- elnézi nekünk a hibáinkat,
- a rossz dönéseinket,
- rossz cselekedeteinket.
De csak egy bizonyospontig!
Ha az emberiség, oly annyira nem veszi figyelmbe az eyensúlyt.
A természet törvényeit.
Ha minden és mindenki felé tőr.
Ha átlépi azta hetárt, ahol felrúgja végérvényesen a létezés harmóniáját.
Akkor a föld, megrázza magát.
És vissza állítja a természet a létezés egyesúlyát!
Ez viszont az emberiség nagy részéne tragikus végét jelti.
Az élet ezután a földön nagyon nehéz, nagyon viszontagágos.
Csak azok az emberek képessek életben maradni és újra népesedni, kik tökéletesen betartják és élik a természet törvényeit.
Kik hű é szerető gyermei édesanyjuknak a FÖLDNEK!
TÉVEDSZ, HA AZT HISZED, A FÖLD EGY ÉLETELEN ANYAGHALMAZ.
ÉLETTELEN DOLOGBÓL, HOGYAN IS FAKADHATNA SZÁMTALAN ÉLET?
ÉLETED A FÖLD KEZÉBEN VAN!
A TERMÉSZET EGYENSÚLYA PEDIG A TE KEZEDBEN VAN!