Konfliktusok kezelése
A konfliktusok értünk vannak, nem ellenünk!
A fájdalmak és konfliktusok nem azt jelentik, hogy rossz a világ, csak azt, hogy még nem értjük, ezért a fájdalmakban, konfliktusokban nem elsüllyedni kell, hanem a válaszokat megtalálni!
Az emberi kapcsolatok a kommunikáción keresztül alakulnak ki. A kommunikáció nem más, mint információcsere. Ennek három formája van.
Az első a beszéd, melynek vetülete az írás. Mégis az írást miért nem említem fő formának? Mert az írás révén torzítani lehet a beszédben hordozott információt.
A második a tettek-cselekedetek, melyek nagyobb jelentéssel bírnak, mint a kimondott szó. Hiszen gyakran előfordul, hogy nem azt tesszük, amit mondunk és nem azt mondjuk, amit teszünk. De a cselekedet súlya a megfogalmazott, azaz kimondott érzések, cselekedetek megvalósításában rejlik. Sokszor halljuk, hogy a kimondott szónak súlya van. Ez nem igaz, csak akkor, ha cselekedet, tett is kapcsolódik hozzá. De ezt bővebben kifejtem a magyar nyelv menüpontban.
A harmadik, bár nem jelent sorrendet, a gesztikulációk, azaz a test- és arcbeszéd.
Miért fontos, hogy tudjuk ez a három feltétele a kommunikációnak?
Egy példa: Egy férfi rózsát vesz egy hölgynek.(ez cselekedet, sőt többnyire pozitívnak számít) Majd lecsapott vállakkal, görnyedt háttal és fintorgó arckifejezéssel odalöki a rózsát a hölgynek.(ez gesztikuláció, ebben az esetben negatív hatású). Hiába a rózsa megvétele, a cselekedet és a gesztikuláció nem ugyanazt jelentette, így a hölgy nem fog örülni a virágnak.
Továbbá. Az említett férfi rózsát vesz a hölgynek.(pozitív cselekedet). Majd tágra nyílt karokkal, büszkén és mosolygós arccal, lágyan a hölgy felé nyújtja.(pozitív gesztikuláció). Közben azt mondja: nesze ezt a ....... neked hoztam .......(a pontozott részre ki-ki gondoljon a szókincséből negatív tartalmú szavakat)(tehát negatív beszéd). A hölgy megint nem fog örülni a rózsának, hiszen a férfi kommunikációja nem volt egyensúlyban. Pozitív cselekedet, pozitív gesztikuláció, negatív beszéd.
Ahhoz, hogy a kommunikációnk egyensúlyban legyen, ahhoz az kell, hogy azt mondjuk, amit cselekszünk, és azt is gesztikuláljuk.
Miért fontos ezt megérteni Mert az emberek között nagyon sok a konfliktus, mert nem figyelik egymás kommunikációját. Ha figyelnénk arra, ki mit mond, cselekszik és gesztikulál, akkor azonnal megértenénk, mit is akar velünk tudatni a másik.
A legegyszerűbb és leggyakrabb ilyen helyzet a párkapcsolatokban bukkan fel. Az egyik fél azt mondja állandóan a társának, mennyire szereti. De ugyanakkor nem így cselekszik. Ezzel valójában azt az információt továbbítja, hogy nem is szereti vagy legalábbis nem úgy, ahogy a társa képzeli. Mennyi ilyen helyzet van, hogy azt mondják az emberek: így szeretlek, úgy szeretlek, te vagy a legfontosabb. De a cselekedetekben és a gesztikulációkban ez nem jelenik meg. A másik fél meg nem érti. Hiszen szeret, mert azt mondja, de ugyanakkor érzi, hogy valami nem stimmel.
Miért?
Egy: mert nem érti, hogy az is válasz, ha így vagy úgy cselekszünk és gesztikulálunk. Nem csak a szóbeli válaszok hordoznak jelentést.
Kettő: nem akar szembe nézni a ténnyel, hogy mást mondanak neki, mint amit éreznek. Önbecsapás. Hiszen a megszokott rosszat már ismerjük, így még ha rossz is, tudjuk kezelni, sőt még biztonságban is érezzük magunkat. Míg az ismeretlen jótól félünk.
Ahhoz, hogy a konfliktushelyzeteket megfelelően tudjuk kezelni, meg kell értenünk, mit is kommunikál felénk a másik fél. Valamint azt is meg kell értenünk, hogy a konfliktushelyzetek nem ellenünk, hanem értünk vannak. Azaz, nem elmenekülünk ezek elől és ezekből a helyzetekből, hanem odaállunk, vállaljuk és megoldjuk.
De hogyan? Ez a nagy kérdés.
Mint mindennek, így a konfliktuskezelésnek is az az alapja, hogy ismerjük önmagunkat. Mit jelent ismerni önmagunkat?
Tudni mik a jó tulajdonságaink, tudni mik a rossz tulajdonságaink és tudni azt, hogy képesek vagyunk változni. Miért fontos ez? Mert az élet a változásról szól, így mindig új és új élethelyzetek jönnek velünk szembe. Új emberekkel ismerkedünk meg. Elvesztünk emberi kapcsolatokat, találunk új emberi kapcsolatokat. Iskolákat, munkahelyeket váltunk. Új helyekre utazunk. Egyszóval születésünktől, halálunkig folyamatosan jönnek velünk szembe azok a helyzetek, melyekben azelőtt még nem voltunk.
Az emberek többsége szabályokba, elvekbe kapaszkodik, hogy megtalálja az egyensúlyt és a biztonságot a változó világban. Másoktól átvesznek olyan gondolatokat, viselkedésmintákat, amelyekről azt gondolják, hogy ezekkel lehet élni a mindig változó életet. Vagy saját addigi tapasztalataik alapján építenek fel olyan elveket, normákat, amivel úgy gondolják, hogy az eddig még nem megélt élethelyzetekre is rá tudják majd húzni.
De így valójában, rengeteg ingertől, rengeteg új megismeréstől zárják el magukat. A változó világban állandóságra törekednek. Sokszor hallottuk, bezzeg a mi időnkben, így volt úgy volt, és milyen ez a mai világ, meg milyenek a mai emberek. Mivel eleve kizárják a mindenre való nyitottságot, az eddig ismeretlen helyzetek, események befogadását, megismerését, ezért nagyon sok olyan konfliktushelyzetekbe kerülnek, ahol nem a konfliktusok megértését és megoldását szorgalmazzák, hanem a konfliktus helyzetekből való menekülést és a konfliktus helyzetektől való távolmaradást gyakorolják újra és újra.
Ahhoz, hogy megfelelő konfliktusmegoldó képességünk legyen, ahhoz az kell, hogy változásra, nyitottságra való képességünk legyen. Hogy lehet ezt elérni?
Meg kell értenünk, hogy bennünk lakozik a jó!!!!
Miért?
Mert ha ezt megértjük, akkor rájövünk, hogy nem a szabályok és az elvek oldják meg az életünket, hanem a bennünk lakozó jóság. Így nem fogadunk el másoktól, és nem gyártunk magunknak sem olyan elveket, szabályokat, normákat melyekkel elzárjuk magunkat a változó világ által velünk szembe jövő új élethelyzetektől, új emberektől, új gondolatoktól, új érzésektől.
Egy embernek, aki felismeri a szívében lakozó jóságot, nem kellenek jogszabályok, erkölcsi és társadalmi normák, ahhoz, hogy jó legyen. Azt az embert, aki a szívében lakozó jóságot nem ismeri fel, azt pedig a jogszabályok, társadalmi és erkölcsi normák, még a büntetések, megtorlások sem tartják vissza a rossztól!
Tehát ne a szabályokra koncentráljunk és figyeljünk, hanem a bennünk lakozó jóságra és szeretetre.
Hogyan lehet ezt elérni?
Meg kell önmagunkat ismernünk, az élet számos helyzetében. Gyakorolnunk kell a megbocsátást, így szerető és elfogadó emberekké válunk. Ha ez megtörténik, akkor példaértékűek leszünk a környezetünkben élő embereknek, s így bennük is megindul majd a változás!
Nem vagyunk egyformák. Különböző élethelyzetekből jövünk, de egyben egyek vagyunk. Mindannyiunk feladata, az önismeret felé vezető útra rálépni s azon haladni, mindaddig, míg meg szeretjük önmagunkat s elfogadjuk önmagunkat! Ki önmagát nem szereti, az mást sem tud szeretni. Eljátszhatja, megjátszhatja, de az első konfliktus helyzetben kiderül, valójában nem is tud szeretni, elfogadni, megbocsátani!
Szeretni, nem azt jelenti, hogy szüntelenül másokért cselekedni. Szeretni azt jelenti, megismerni önmagam. Figyelni önmagam, követni a szívem útmutatásait. Kitárni tudatom ajtaját a bennem lakozó isteni tudásnak. Amikor ere az útra lépünk, elkezdjük megérteni a többi embert is, kik szintén hasonló belső, és külső konfliktusokban élnek. Saját tapasztalásaink révén, kezdjük megérteni más emberek cselekedeteit, szavait. Megértjük, hogy ők is az utat keresik, önmagukhoz!
Konfliktusokat megélő ember:
- nyitott az élet, a természet, az emberek változásaira
- megismeri önmaga és más emberek gondolkodását, érzelmeit
- tapasztalatokat gyűjt
- megerősödik önmagával szemben, ingerküszöbei magasak lesznek, ezért megoldó emberré válik s nem lemondóvá
- dinamikus és kreatív
- önmagát egyre jobban szerető és elfogadó
- másokat szerető és elfogadó
- feladat megoldó és nem probléma halmozó
- erős
- céltudatos
- megértő
- megbocsátó
Konfliktuskerülő ember:
- gyenge
- félő
- mindenkinek megfelelni akaró
- másokat követő, utánzó, másoló
- azt akarja, arra vágyik, hogy mindenki szeresse
- lemondó
- feladó
- menekülő
- pótcselekvő
- változástól rettegő
- szabálykövető
- szabály félő
- elveket gyártó
- ítélkező
Természetesen még nagyon sok jellemzőt fel lehetne sorolni mind két kategóriába. A lényeg, hogy minden egyes konfliktus lehetőséget ad, új helyzetek megismerésére, ezáltal önmagunk és mások megismerésére.
Jónak, nem elvonultan, elmenekülten, ideális feltételek között kell lenni, hanem az életben. Annak minden egyes pillanatában és helyzetében.
Elvonulni és elmenekülni, látszólag jó és könnyű, de szembe megyünk az élet feladataival, a változással és a tapasztalással.
A jó bárhol jó. Ahogyan a rossz is bárhol rossz.