A diagnosztika nem más, mint megbizonyosodás, feltérképezés, vizsgálódás, kórismeret, a betegségek felismerésének tudománya. Ez azt jelenti , hogy minden lehető módon meg kell győződni egy betegség, egy probléma meglétéről, s annak jelentőségéről. A következő lépés, - miután meggyőződtünk , magáról a betegségről, problémáról -, hogy feltárjuk az okokat ,melyek a kialakulásig vezettek. Miért fontos ez? Minden betegség csakis akkor gyógyítható, ha megszüntetjük a kiváltó okokat, különben bármit is teszünk, csak tüneti kezelés lesz, nem gyógyulás. A modern diagnosztikai módszerek zömében alkalmasak a kialakult helyzet tényszerű megállapítására, de nem alkalmasak a kialakult helyzet kiváltó okának, okainak tökéletes megállapítására. Ezért elengedhetetlen a diagnosztika keretén belül az anamnézis, mely helyesen alkalmazva feltárja a kialakuláshoz vezető utat és okokat.
Mi az anamnézis?
Kórelőzmény, kórtörténet, adatok a betegség előzményeiről, a beteg visszaemlékezése alapján. Ez nem más, mint alapos beszélgetés a részletek tökéletes figyelembevételével, mely feltárja és megmutatja azokat az okokat, aminek a kialakulás köszönhető. Lélek-tudat-test kapcsolata, méghozzá a táplálkozás, pihenés, mozgás, tudat állapot összefüggésein alapulva.
Az ősidők és a jelen kor diagnosztikai módszerei igen sokrétűek, de egyvalami nem változott, mióta az embert foglalkoztatja az egészsége és annak megőrzése, valamint a betegségek legyőzése: mégpedig az anamnézis jelentősége. Manapság nagyon sok hatékony vizsgálati módszer és eszköz áll rendelkezésünkre a betegségek megállapítására, felismerésére, de anamnézis nélkül bizony komoly félreértésekre adhatnak okot egyes esetekben. Ezért törekednünk kell ezen módszerek együttes és teljes használatára ,hogy a problémák megoldható feladatokká alakuljanak.
