DOHÁNYZÁS, CIGARETTÁZÁS

Kedves olvasó, neked hogy nézhet ki jelen pillanatban a tüdőd? ÍGY?

VAGY ÍGY?

A fenti képek: balra egy egészséges, dohányzástól megkímélt tüdő metszete, a jobboldali egy dohányzástól eltorzult, rákos tüdő metszete.

Vajon, ha most megnéznénk saját tüdőnk metszetét, mit látnánk, melyik képhez hasonlítana?

Dohányzás.

Mi is ez a határtalan szenvedély, ez a pusztító varázs, melytől emberek milliói nem tudnak szabadulni, és akár az életüket is odaadják eme élvezet áraként. A dohányzás mindig is szimbolikus jelentéssel bírt.

A tudatlan embert látszólagos erővel, bölcsességgel, férfiassággal, határozottsággal, érettséggel ruházta fel. Majd lassan átalakult a rohanó fogyasztói világ stresszoldó szimbólumává.

A mai dohányosokat, ha megkérdezzük, miért cigarettáznak, nem kapunk értékelhető választ. Nem tudom, jólesik, szeretem. Önmaguk sem tudják pontosan, és ha el kell gondolkozniuk rajta, mit is válaszoljanak, akkor egy pillanatra megfogalmazódik bennük a kérdés: miért is????

Miért nevezem tudatlannak az embert? Ez nem vélemény, ez tény. Az emberek tudás birtokában vagy a tudás hiányában cselekednek, tesznek dolgokat. Amikor még kisbabaként nem tudom, hogy a forró vízbe nem jó belenyúlni, akkor még belenyúlok. Miután megégettem az ujjam, többé nem nyúlok bele. Az ember mindig tanul, akarata ellenére is, és ez jó.

De még jobb volna, ha a tanulás folyamatos és tudatos volna. Hogyan kapcsolódik a tudás vagy tudáshiány a dohányzáshoz? Ha az emberek tudnák, hogyan működnek élettani folyamataik, és azt is tudnák, hogyan teszi tönkre ezen folyamatokat a dohányzás, nem gyújtanának rá.

Most sokan azt mondják, hogy én tudom milyen káros a dohányzás, mégis dohányzom. Ezeknek az embereknek a tudása és tapasztalása nagyon kevés és hiányos. A valódi tudás azon emberek kezében van, akik már halálra ítélték magukat a dohányzással, szervi problémáik vannak, rákosak és tudják, pár hónap van az életükből. Ők a valódi tudás birtokosai, mert ők már tudják, mit veszítenek és nincs visszajátszás, nincs újrakezdés.

Mi többiek csak előrelátóak lehetünk. Mi többiek csak körültekintőek lehetünk. Mit jelent ez? Megpróbálunk megismerkedni testünk működéseivel, megpróbálunk jó és rossz példákat keresni és azok tapasztalataiból tanulva, saját életünket, egészségünket alakítani. Sokan most azt mondják, nem kell a dohányzásnak akkora feneket keríteni, hiszen ismerünk olyan 70, 80, 90 éves embereket, akik végig dohányozták az életüket és még élnek.

Vannak ilyen emberek, de a szemlélődő rosszul szemlélődik. Csak azt veszi észre, hogy az az ember 80 éves, dohányzik és még él. Azt már nem látja, nem vizsgálja, hogy az az ember körülbelül 60 évet az életéből a következőképpen élte: az ő gyermek- és felnőttkorában természetes ételek, tiszta vizek szolgáltak táplálékul. Nem volt több ezerféle háztartási vegyi anyag, nem pöfögtek millió számra a gépjárművek a levegőbe. Nem bocsátott ki ezer és ezer tonna szennyezőanyagot napi szinten a légi közlekedés, ami napi szinten több ezer repülőgép forgalmából adódik. Tized vagy század ennyi gyár, gyáregység volt a környezetében, mint ma. Nem volt ilyen mértékű műanyag előállítás, nem volt ilyen mértékű szemét termelés stb...stb...

Ő még úgy nőtt fel, hogy rengeteget mozgott, sétált az iskolába, a munkahelyére, baráti társaságba, kirándulni. Többnyire fizikai munkát végzett. Nem volt annyira felgyorsulva körülötte a világ, mint ma. Az emberi kapcsolatok építették egymást, volt erkölcs, volt társadalmi norma, volt becsület stb...stb... Mai generációk, 20, 30, 40, 50 évesek már úgy élik életüket, hogy 20-25 éve az életük mindennapjaiba beleivódik a rengeteg szennyezőanyag: gépjárművek, gyárak, vegyszerek, műételek, műitalok, műanyagok. Mindennapos a stressz, a mozgáshiány, a friss levegőhiány.

Mai emberek hétköznapja.

Reggel felkel, talán eszik talán nem, de az biztos, hogy nem megfelelőt és nem megfelelően, aztán munkába megy, vagy autóval, vagy tömegközlekedéssel. A lényeg hogy ül, aztán beérve a munkahelyére leül a helyére s 8, 10, 12 órát dolgozik, melynek 90 százalékát ülve tölti, közben hanyag ebéd, esetleg uzsonna, valami gyors. Munka után haza, ülve. Otthon leül, vacsorázik, tévét néz, talán olvas, vagyis ül, ül, ül, ül. Majd lefekszik. Eközben körbeveszi őt a világ szemete, szennyező anyaga. Háztartásában annyi vegyszer és műanyag van, hogy fejből össze sem tudja számolni.

Stresszes, nem mozog, nem táplálkozik helyesen, benne ül a világ szemetében és még dohányzik is. Nem mindegy ám, hogy növünk fel, milyen feltételek között fejlődik, épül a testünk.

Ezért él még az az idős ember, aki ezek hiányában nőtt fel, fejlődött a szervezete, még ha dohányzik is. Ha nem dohányozna, akkor nem csak a számunkra már varázslatos 80-90 évet élhetné meg, hanem lehetősége lenne nagyobb, hosszabb életidő megközelítésére, ami hozzávetőleg akár 120 év.

Természetesen a dohányzás magánügy és a szabad akarat döntése. De talán lehet dönteni másképp is. Minden dohányosnak találkozni és beszélni kellene egy-egy olyan emberrel, akinek már nincs visszaút. Tanulságos lenne. Amíg nem szembesülünk ezzel az állapottal a mi életünkben, addig nagyon könnyű legyinteni. Amíg nem érezzük a visszafordíthatatlanság nyomasztó béklyóját, addig könnyen mondjuk: velünk ez nem történhet meg.

MIÉRT VAN AZ, HOGY AKI MÉG MEGTEHETI, HOGY VÁLTOZTASSON, AZ NEM TESZI, ÉS AKI MÁR NEM VÁLTOZTATHAT, AZ MINDENT MEGTENNE?!?!

Mit is lélegzünk be a cigarettafüsttel? Sokan azt gondolják, a füst valamilyen légnemű anyag, valamilyen gázféleség és ezzel meg is nyugtatják magukat, hogy ahogy belélegzem, úgy ki is lélegzem.

De a füst nem más, mint az égés során felszabaduló szilárd anyagok makro, mikro és nano méretű keveréke az égés során felszabaduló, még el nem égett gázokkal, mely hőmérsékletéből és egységnyi tömegéből adódóan képes lebegni a levegőben. Tökéletes égéskor a felszabaduló gázok nemigen tartalmaznak szilárd alkotórészeket, így ilyenkor a füst tulajdonképpen láthatatlan. Tökéletlen égéskor a felszabaduló gázokkal együtt jelentős szilárd alkotórészek keverednek, ennek köszönhetően válik láthatóvá a füst. Mit is jelent ez?

Ha látható a füst, amit belélegzünk, akkor igen sok szilárd részecskét szippantunk tüdőnkbe, és ezen szilárd részecskék 100 százalékban feleslegesek és mérgezőek a szervezetünkre. A cigaretta égése tökéletlen égés, így jelentős mennyiségű füst szabadul fel, melyet belélegezve lejuttatunk a tüdőnkbe.

A cigarettafüst: szén-monoxidot, szén-dioxidot, nikotint, kátrányt, nehézfémeket, összességében megközelítőleg 4000 féle vegyi anyagot tartalmaz. Pont annyi anyagot, amit nem kellene bejuttatnunk a szervezetünkbe.

Főleg a mai túlszennyezet, mesterséges művilágunkban. Vizsgáljuk meg a füst útját és hatását szervezetünkben!

Belélegezve szájüregünkbe és orrüregünkbe kerül először. Szájüregünkben, izgatja és kiszárítja a nyálkahártyákat, melynek következtében az elveszti védelmi funkcióját, így szabad út nyílik a kórokozó organizmusoknak a hatékony szervezetbe jutáshoz.

A fogainkra kicsapódó kátrány és nehézfémek, érdessé teszik a sima zománc felületét, így a különböző ételmaradékok könnyedén megkapaszkodnak, lepedéket képezve fogainkon. Az így kialakult lepedék táptalaja a különböző organizmusoknak, melyek rongálják fogainkat és nyálkahártyáinkat, így az íny és szájüreg felületeit. Fogaink elszíneződnek, strukturálisan meggyengülnek, tönkremennek. Minden beteg fog jelentős gyulladási forrás, góc a szervezetünkben. Beteg fogágy vagy fog miatt akár elveszíthetjük látásunkat, szívbetegek lehetünk, emésztő-szervrendszerünk betegedhet meg, ízületeink gyulladhatnak be stb...stb...

Manduláink mérhetetlen irritációnak vannak kitéve a füst által. Ezek következménye is igen súlyos lehet. Orrunkba a füst bejutva irritálja és szárítja a nyálkahártyákat, melynek következtében az orr és orrüreg veszít védelmi funkciójából. Az orr és orrüreg feladata, szűrni, párásítani, felmelegíteni, fertőtleníteni a beérkező levegőt, hogy a tüdőbe a lehető legoptimálisabb állapotba kerüljön, a megfelelő gázcsere érdekében. A dohányfüst ezt a feladatrendszert teszi tönkre. Így a tüdőnkbe igen szennyezett, száraz és nem megfelelő hőmérsékletű levegő kerül. Tudnunk kell, a füst az égéshő 70-80 százalékát képes továbbítani a környező viszonyok függvényében.

A légcsőben végig áramló füsttel szennyezett levegő tönkreteszi, elpusztítja a légcső fő szövetét, a csillós hámot. Ezek olyan sejtek összessége, melyek parányi csillókat növesztettek és így létrehozták a csillószőrös hengerhámot, melyből a csillós hám épül fel. Ezen hám feladata a folyamatos seprűzés, azaz a légcsőbe lekerülő szilárd részecskék kijuttatása. Képzeljünk el egy olyan felületet, amiből milliónyi kis szőrszál áll ki, és ezek mindig egy irányba mozognak. Ezek mozgása ellentétes irányú a levegő beáramlás irányával, így minden olyan szilárd anyagot, mely nem a tüdőbe való, azt kisöprik a száj és orrüreg felé.

Amikor otthon betont keverünk, és nem használunk porszűrőt, akkor jelentős mennyiségű cementpor jut be a légutakba. Másnap, amikor az orrunkat kifújjuk, látjuk, hogy szürkés váladék ürül az orrunkból. Ez az a szennyeződés, ami a csillóhám folyamatos munkájának köszönhetően nem a tüdőnkben köt ki, hanem visszajut az orrüregbe, ahol az orrszőr és a nyálka megköti, és váladékként ki tudjuk üríteni.

Az erős dohányosoknak ez a csillóhám hamar elhal a légcsőben, így nem történik meg a szilárd anyagok kiszűrése, kijuttatása. Ezen anyagok mind bekerülnek a hörgőkbe, rosszabb esetben a léghólyagokba is. A hörgőkbe bekerült szilárd anyagok egy részét a fehérvérsejtek bekebelezik és utána elhalnak. Ez lesz majd az a váladék, amit slejmként majd a szabadba köhögünk. Az erős dohányosok minden reggele úgy kezdődik, hogy hosszasan akár 10-20 percet is szinte már görcsösen köhögnek, hogy az éjszaka folyamán keletkező váladékot feljuttassák a tüdőből és kiköphessék. Majd napközben is erős köhögések gyötrik, hogy megpróbálják kiüríteni váladéktól teli tüdejüket.

Tudnunk kell, a köhögés és tüsszentés a szervezet természetes reakciója a tüdőbe bekerült idegen anyagok minél gyorsabb kiürítése érdekében. A tüdőbe lejutott füst izgatja, irritálja a hörgőket. A hörgők túlzott összehúzódását vagy éppen kitágulását eredményezi. A kicsapódó kátrány és nehézfémek lecsökkentik a levegő áramlási útját. A léghólyagokba bekerülve pedig lecsökkentik a gázcsere felületét. A léghólyagokban történik az életünk legalapvetőbb feltétele. A gázcsere, azaz a léghólyagokon keresztül jut az oxigén a véráramba és a véráramból a léghólyagokon keresztül kerül a széndioxid és szén-monoxid a tüdőbe, hogy onnan kilégzésre kerüljön.

Egészséges ember léghólyagjainak összfelülete megközelítőleg 100-150 négyzetméter. Ez körülbelül egymilliárd alveolus, azaz léghólyag felülete. A dohányos ember ebből a felületből veszít nap, mint nap. Ez olyan, mintha egy egészséges ember száját napról napra, apró mikro öltésekkel egyre jobban összevarrnám. Pár év és éhen halna, nem tudna táplálékot bejuttatni a száján. Így csökken napról napra a dohányos ember légző felülete.

Tudnunk kell, hogy a belélegzett nehézfémek nagyon nehezen ürülnek a szervezetünkből. Ezen anyagok tragikusan befolyásolják sejtjeink munkáját, megújulását, működését, alapot teremtve a sejtalapú degeneratív elváltozásoknak. A kátrány és alkotó elemei ugyanezt a hatást fejtik ki sejtjeinkre. Milyen érdekes, hogy lakásunkat, ruháinkat, autóinkat, látható környezetünket folyamatosan takarítjuk, tisztítjuk. De a számunkra láthatatlan belsőnket nap, mint nap telepakoljuk szeméttel, és csodálkozunk, amikor egyszer csak feladja a szolgálatot.

AZ EMBER LEGNAGYOBB HIÁNYOSSÁGA, HOGY NEM ÁTLÁTSZÓ!

Képzeljük csak el, reggelente felkelnénk és egy órán át belelátnánk testünkbe, a legapróbb részletekbe. Állnánk a tükör előtt és néznénk magunkat belülről. Vajon elégedettek lennénk a fekete tüdőnkkel, a beszűkült, zsíros, merev ereinkkel, a nehézkesen működő vesénkkel, mely lerakódásokkal teli, vagy a bélsártól terhelt vastagbelünkkel. Az erőlködő szívünkkel, a sérült idegpályáinkkal, a kopott ízületeinkkel, a merev, beszűkült mozgású izmainkkal, stb...stb... Ugye nem! Ha nap, mint nap szembesülnénk ezzel, akkor ugyanúgy foglalkoznánk vele, mint a lakásunkkal, autónkkal, látható környezetünkkel. Ezért kell a tudás, mert nem vagyunk átlátszók, de a tudás kompenzálja eme hiányosságunkat. A dohányfüsttel szén-monoxidot lélegzünk be. Sokat hallunk arról, hogy a szén-monoxid milyen mérgező, de nem igazán tudjuk miért. Sejtjeink legfontosabb gáztápanyaga az oxigén. Hiszen a sejten belüli tápanyag feldolgozás nem más, mint égés, azaz oxidáció. Ezért kell, hogy a vörösvértestek a hemoglobinjukkal megfelelő mennyiségű oxigént kössenek meg és szállítsák el a sejtekig, hogy ott a tápanyagok, reakcióba lépve az oxigénnel, energiát szolgáltathassanak, élettani (kémiai, biológiai, fizikai) folyamatokhoz. A szén-monoxid megközelítőleg 250-szer jobb kapcsolódási képességgel bír a hemoglobinnal, mint az oxigén, így a füsttel belélegzett szén-monoxid fog a vörösvértesthez kapcsolódni, így ez a vörösvértest már oxigénszállításra képtelen lesz. Ebből adódik, hogy a sejtek nem jutnak megfelelő oxigénhez, így saját működésüket és feladataikat nem tudják ellátni. Károsodnak, degenerálódnak, elpusztulnak. A rákos sejtek működéséhez nem kell oxigén. Ne csodálkozzunk, ha ezen folyamat eredményeképpen egyre több ilyen sejtünk keletkezik. Továbbá, a szén-monoxid csak nagyon nehezen, lassan ürül ki a szervezetből, ezért lehetséges, hogy aki kellő mennyiséget lélegzett be belőle, az orvosi beavatkozás ellenére is megfullad, meghal. A dohányfüsttel nikotint is belélegzünk. A nikotin szerves vegyület, mely megtalálható a dohányban. Belélegezve másodpercek alatt eljut az agyba. Izgató, ingerlő hatásaképpen adrenalin szabadul fel, mely növeli a pulzusszámot, vérnyomást, a vér cukorszintjét és szapora légzést okoz. Ezek együttes hatása miatt pillanatnyilag aktívabbnak, energikusabbnak érezzük magunkat. Továbbá a nikotin dopamint szabadít fel az agyban, mely neurotranszmitterként erős befolyással bír az idegrendszer bizonyos területeire. A nikotint ezen tulajdonságai alapján kiáltjuk ki olyan anyaggá, mely fizikális és pszichés függést okoz. Tehát a dohányfüst belélegezve nem más, mint öngyilkosság elkövetése.

Átvitt értelemben pedig gyilkosság a társadalom olyan tagjaival szemben, akik elszenvedik akaratuk ellenére a füst belélegzését.

1.Miért dohányzunk?

2.Le akarunk-e szokni?

3.Súlyos betegek akarunk-e lenni?

 4.Meg akarunk-e halni?

1.Nem tudjuk.

2.Igen.

 3.Nem.

4.Nem.

Kérdések és válaszok, nézzünk a szívünkbe.

Függőség?

 Ezzel a szóval könnyű mentegetőzni. Függőség az, amit mi annak elfogadunk, tehát minden a mi tudatunkban dől el. Itt megint bekapcsolódik a tudás vagy a tudás hiánya. Vegyünk egy embert, aki le akar szokni a dohányzásról. Egyik reggel felkel, és nem gyújt rá. Ha van tudása, akkor tudja, hogy minden, ami az elkövetkező pár hétben történik vele, az nem más, mint a szervezet áthangolódása, a méreganyagok felszabadulása, majd ürülése. Sok, sok kémia, fizikai folyamat, melyek a dohányzás befejeztével kezdenek átalakulni, visszahangolódni az anatómiai viszonyokra. Így tudása és akaratereje segítségével átvészeli ezt az időszakot és feltehetően leszokik. Nemsokára kitérek arra, hogy miért feltehetően szokik le. Másik emberünk a tudás hiányában teszi le a cigarettát. Az elkövetkező hetek nehézségeit nem érti, nem érti miért rosszabb, hiszen ő nem gyújt rá. Feladja, ő nem szenved, minek, hiszen előtte sokkal jobban érezte magát. Ő a tudás hiányában nem fog leszokni. De miért csak feltehető a leszokás esélye. Minden az agyban dől el. Mint minden függőség, így a dohányzás is menekülés. Menekülés önmagunk elől, mások elől, a világ elől. Nézzük meg, mi kapcsolódik egy dohányos agyában a cigarettázáshoz. Pár perc kikapcsolódás, amíg szívom a cigit, nem kell mást tennem, kikapcsolhatom az agyam, elengedhetem a stresszt, a problémákat pár percre. A dohányzás összeköt hasonló lelki alkatú emberekkel, máris tartozunk valahova. Amíg szívom a cigit, elmélyedhetek: saját magamban, a világ dolgaiban, apró és nagy dolgokban. Amikor cigizek: nőiesnek vagy férfiasnak érezhetem magam, hiszen tökéletes kellék a mai világban, hogy felöltöztethessük magunkat olyannak, akik nem merünk magunktól lenni. Másnak érezhetem magam, akár olyannak, mint az a lovas, aki vad lovakat fog be és a nők ámulva csodálják őt, miközben rágyújt. Vagy vonzó lehetek, mint egy díva, kinek állandó kelléke a cigaretta, stb...stb... Mindig pozitív érzet, érzés kapcsolódik az agyban a cigarettához. Ezért nem tudunk szabadulni tőle. Úgy érezzük, e nélkül az utolsó jó dolog is kiesik az életünkből. Úgy érezzük, e nélkül nem tudnánk elviselni a problémákat, nehézségeket. Miért mondanánk le pozitív érzésekről. Vegyünk egy 30 éves férfit, akinek van egy öt éves kislánya. 15 éve dohányzik, napi egy doboz cigarettát szív. 5 év múlva meghal tüdőrákban, nyirokrendszeri áttétekkel. A kislány ekkor 10 éves. A felesége 1-2 év múlva túl van a gyászon, megismerkedik egy másik férfivel és összeköltöznek. Más férfi neveli fel az ő lányát, más férfi öleli az ő asszonyát. Eltelik 4-5 év, a kislány kamasz lesz, 16 év körüli, fejlődik a teste, nőiesedik. A nevelőapa figyelemmel kíséri a kislány fejlődését, majd eljön az idő, amikor nem bír vágyaival és molesztálja a kamasz lányt. Molesztálja és bántja, fenyegeti, félelemben tartja, hogy ne derüljön fény bűnös tetteire. A lány élete tönkrement, soha nem szabadul ettől az élménytől, önismerete és emberi kapcsolatai végletesen eltorzulnak. Ki tudja mi lesz vele. Mikor mindez kiderül, az anya is összeomlik. Vajon a férfi, aki meghalt a dohányzás következtében, gondolt-e erre a lehetőségre, amikor rágyújtott egy szál cigarettára? Vagy csak a saját kis önző érzéseire, hogy milyen jól lazíthat a cigi erejéig. Vajon ha tudja, hogy egy százalék esély is van arra, hogy ez a tragikus jövő bekövetkezzen, vajon hogy dönt? Sok hasonló és tragikus példát lehetne említeni, melyeket az élet forgatókönyve mindig megvalósít, de a lényeg az, hogy gondoljunk bele, hova vezethetnek a dohányzás következményei. A megoldás a tudat áthangolásában van. Ha a cigarettához az agyban tudatos és tudat alatti szinten is kellemetlen érzések, képek kapcsolódnak, akkor lehetséges a valós és végleges leszokás.

Hogy kivitelezhető ez?

Az a baj, hogy az emberek nem a megfelelő szinten kezdik az átállást.

Mit jelent ez?

 Minden, amit az ember valaha tett és tenni fog, egy egyszerű mégis meghatározó folyamaton megy keresztül. Mi ez a folyamat, mi a képlete? Minden egy gondolattal indul, itt még mindenkinek pozitív a gondolata. Majd egyre több gondolat kapcsolódik hozzá, vagyis kialakul egyfajta gondolatkör, azaz filozófia. A filozófia nem más, mint ahogyan az életet szemléljük, vagy egy konkrét helyzetet életünk során. A filozófiánkból kialakul egy hozzáállás. A gondolatkör szintjén már eldől, hogy a pozitív gondolatunk hogyan valósul meg, sikerrel vagy kudarccal. Példán keresztül részletesen kifejtem majd. A hozzáállást tettek követik, a tettek sorozata kialakítja szokásunkat, szokásainkat. Szokásaink jellemmé fejlődnek, és minden jellemnek megvan a végeredménye.

GONDOLAT - GOLNDOLATKÖR (FILOZÓFIA) - HOZZÁÁLLÁS - TETTEK - SZOKÁS, SZOKÁSOK - JELLEM - VÉGEREDMÉNY

Hogyan is képzeljük ezt el? Vegyünk két házaspárt, akik albérletben laknak, s mindkettőjüknek az a vágyuk hogy saját lakást vegyenek. Az "A" házaspár, nevezzük így őket, arra gondol, hogy szeretnének egy saját tulajdonú lakást. Emellé a gondolat mellé egyre több gondolat kapcsolódik: hogyan lehetne mindezt elérni. Többet kell dolgoznunk, kevesebbet kell költenünk. Tanulnunk, fejleszteni kell önmagunkat, hogy jobb állást, több munkát kaphassunk, így növeljük bevételeinket. Csupa pozitív, a jövőbe mutató gondolat. Kialakul a filozófia, a szemlélet arra vonatkozóan, hogyan tudják megvalósítani első gondolatukat, vágyukat, álmukat. Ez a pozitív filozófia pozitív hozzáállást szül. A hozzáállás pedig az lesz, hogy minden követ megmozgatva, energiát, fáradságot nem sajnálva, megvalósítják elképzelésüket. Ez a pozitív hozzáállás pozitív tetteket szül. Vagyis mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy meglegyen a saját tulajdonú ingatlanuk. Többet dolgoznak, spórolnak, tanulnak, fejlesztik magukat. A pozitív tettek sora szokássá fejlődik, azaz szokásukká válik küzdeni, tenni, megvalósítani. Ez a pozitív szokás pozitív erős jellemmé fejlődik, melynek eredménye az lesz, hogy az idő múlásával megteremtik azt az anyagi lehetőséget, melynek eredményeképpen lakástulajdonossá válnak. Nem könnyű, de annál eredményesebb folyamat ez. Nézzük "B" családot. Az első gondolatuk nekik is az, hogy de jó lenne egy saját tulajdonú lakás. De a többi gondolat, ami emellé kapcsolódik, már negatív. Jó lenne a lakás, de hát miből? Keveset keresünk, nem tudunk félrerakni, nincs időnk tanulni, fejleszteni magunkat. Nekünk ez úgysem sikerül, meg különben is a gazdaság, meg az adók, meg a főnök, meg minden más csak ellenünk van. Ez egy nagyon negatív gondolatkörré, azaz filozófiává növi ki magát. Ez a negatív filozófia negatív hozzáállást szül, vagyis nekünk ez úgysem sikerül, nekünk mást szánt az élet. A negatív hozzáállás negatív tetteket, úgynevezett nem tetteket eredményez. Azaz nem dolgoznak többet, nem spórolnak, nem tanulnak, nem fejlesztik magukat, azaz nem tesznek semmi pluszt azért, hogy álmuk megvalósuljon. Ez a nemleges tett negatív szokássá fejlődik, vagyis szokássá válik lemondani magukról, vágyaikról, álmaikról. Ez erős negatív jellemmé formálódik, jellemmé, aki nem tesz, nem erőlködik, csak kesereg, panaszkodik. És ennek a negatív jellemnek is megvan az eredménye, nem lesznek lakástulajdonosok. Mindennel így van, bármit teszünk az életben. Gondolati síkon már eldől hova jutunk, mi lesz az eredmény. Vegyük a dohányzást. Az emberek többségének azért nem sikerül leszokni a cigarettáról, mert nem a gondolati síkon indulnak el, hanem az első gondolat után a tettek mezejére lépnek, úgyhogy az előtte befolyással bíró szinteket kihagyják. A dohányos ember azt gondolja, hogy le kéne szokni a cigarettáról, mert nem lesz jó vége. Aztán másnap nem gyújt rá. Segítésül nikotinos rágót rágcsál, nikotinos tapaszt ragaszt, gyógyszerekhez nyúl, biorezonanciás kezelésekre jár, akupunktúrával próbálkozik, stb...stb. Aztán egyszer csak megtörik, és újra rágyújt. Mi történt, miért nem sikerült? Ez az ember nem ismeri a megvalósulás folyamatát. Az első gondolat után azonnal a tettekkel próbálkozott, kihagyva a gondolatokat, hogy filozófiává érjen s hogy a filozófia hozzáállássá kovácsolódjon. Ez olyan, mintha azt várnánk el egy pataktól, hogy forrás nélkül létezzen. Csordogáljon, folyjék, de ne legyen semmi, ami táplálja. Vagy, hogy legyen hegycsúcs hegy nélkül. Azért nem sikerült a leszokás, mert nem gondolkoztunk eleget, nem vontunk be egyre több gondolatot, miért is kell leraknunk a cigarettát. Mert egészségtelen? Ez kevés, mintha azt mondanánk egy gyereknek, tanulj jól gyermekem, mire ő megkérdezi, de miért? A válasz meg csak annyi, hát mert azt mondtam, mert akkor neked jobb lesz. De nem fejtjük ki, nem magyarázzuk addig, amíg megérti a gyermek, így valójában nem is lesz neki fontos, hogy jól tanuljon. Ő még nem lát úgy előre, mint egy felnőtt, aki már végigjárta ezt az utat. A mi agyunk sem fog áthangolódni egy olyan kevéske gondolattól, hogy a cigaretta káros, ezért ne dohányozzunk. Hiszen már beszéltünk róla, hogy a cigarettához sok-sok pozitív, ám de hamis kép kötődik az agyban. Gondolatok sorát kell agyunkra zúdítani, hogy eltöröljék az előző beidegződéseket. Vajon végiggondolja-e egy dohányos a következőket, amikor úgy dönt, leteszi a cigarettát? Leszokom a dohányzásról, mert: büdös tőle a leheletem, büdös tőle a bőröm, büdös tőle a ruhám, büdös tőle a környezetem. Szén-monoxidot szívok be nagy mennyiségben, nap mint nap, így oxigénhiányosan működnek sejtjeim, ami komoly elváltozásokhoz vezet. Rengeteg kátrányt, nehézfémet lélegzem be nap mint nap, ami nagyon mérgező sejtjeim számára, és olyan lassan ürül, tisztul ki szervezetemből, hogy lehet, hiába szokom már le, túl késő, visszafordíthatatlan károkat okoztam magamnak. Hogy megterhelem a szívemet, érhálózatomat, a nyirokrendszeremet, hogy túlstimulálom az agyamban bizonyos hormonok kiválasztását, hogy rongálom az ízületeimet. Szennyezem a környezetemet, mások belélegzik az általam keltett füstöt. Hogy az előbb említett okokból kifolyólag tönkremegy a tüdőm, az emésztésem, a szívem, károsodnak az idegeim. Rákos lehetek, vagy autoimmun beteg, amputálhatják végtagjaimat, műthetik szerveimet. Lebetegedhetek, lerokkanhatok, ezzel iszonyú terhet róva szeretteimre testileg és lelkileg. Meghalhatok, hátrahagyva szeretteimet, férjemet, feleségemet, gyermekemet, gyermekeimet, unokát, unokákat, barátokat stb...stb... Életemmel és annak következményeivel tönkretehetem szeretteim életét. Vajon a dohányosok hány százaléka látogat meg kórházakban elfekvőket, ahol már tudják az ott fekvők, hogy órák, napok, talán hetek vannak hátra? Vajon hányan beszélgettek el ilyen emberekkel és tették fel a kérdést: ha tudta volna előre, hogy így végzi, vajon változtatott volna-e? Vajon mennyi, látszólag erős dohányos nézte végig sorstársa haláltusáját, azok szeretteinek szenvedéseit? Talán, ha megtennék, könnyebb volna dönteni. Amíg a filozófia nem alakul ki, nem kell lerakni a cigarettát. Ugyanis amikor a sok-sok ismétlődő gondolat filozófiává egyesül, akkor elkezd áthangolódni az agy és kialakul a hozzáállás. Innentől automatikus folyamattá válik, nem is kell tennünk semmit, magától megtörténik a csoda. Hiszen ha az agyban a cigarettához már negatív élmények, képek kapcsolódnak, akkor az agy villámgyorsan megteremti azt a kémiát, aminek a következménye az lesz, hogy olyan rosszul leszünk az addig kedves cigarettától, hogy nem leszünk képesek elszívni. Kezdjük a leszokást az elején és ne a közepén, akkor menni fog! A cigarettának igen komoly anyagi vonzata van. Manapság egy doboz cigaretta 500-600 forint. Ez egy harmincnapos hónapban 15-18000 forint, abban az estben, ha napi egy dobozzal szívunk el. 30-36000 forint abban az esetben, ha két dobozzal szívunk el naponta. Úgy gondolom, ez az összeg havi szinten nem kevés kiadás. Mondhatnánk, luxus költség, de erre rögtön megkapjuk a választ, hogy mindenki elkölt erre, arra 10-20000 forintot. Érdekes jelenség, bár magyarázható, hogy a kisebb keresetű emberek, szegényebb rétegek teszik ki a dohányzók számának nagyobb százalékát. Valahogy a cigarettára mindig megvan a pénz. Mindenki költ az alapvető megélhetésen és rezsin kívül valamire, lehet az egy szokás vagy hobbi, bármi egyéb. De a kérdés az, miért fizetünk? A dohányos emberek havi szinten fizetnek azért, hogy a betegség, a halál, a keserűség, a szomorúság hamarabb érje el őket és szeretteiket. Közben sokan keseregnek, hogy nehéz az élet, nem jönnek ki anyagilag, nem jutnak egyről a kettőre, nem marad pénzük semmire. Nézzük csak. "X" úr naponta egy doboz 600 forintos cigarettát szív el. Az átlagosan havi szinten 18000 forint. Az egy évben 216000 forint. Napi két doboz cigaretta esetében ez az összeg évi 432000 forint. X úr ha tíz éve dohányzik, akkor napi egy doboz esetében 2160000 forintot költött, napi két doboz esetében 4320000 forintot költött arra, hogy előrébb hozza halála napját. Ha húsz éve dohányzik, akkor a duplája. Ha X úr húsz éves korában szokott rá a cigarettára, akkor harminc évesen már egy kis lakás felét elszívogatta. És mennyien vannak, akik 10-20-30 éve dohányoznak. Ezzel a rengeteg pénzzel önmagunk egészségét fenntarthatnánk: megfelelő táplálkozás, sportolás, lazító kikapcsolódás, stb...stb. Vagy finanszírozhatnánk tanulásunkat, gyermekeink taníttatását. Lakásra gyűjthetnénk, üdülésekre, utazásokra költhetnénk, gyermekeinkre költhetnénk. Önálló vállalkozás létrehozására költhetnénk stb..stb. Hangsúlyozom, a döntés mindig az egyén önálló döntése, mindenkinek magának kell eldöntenie, mire költi a pénzét és az egészségét. Mi az, ami megéri neki a földi életben, hogy egészségével, életével is hajlandó megfizetni az árát. A szabad akarat felülírhatatlan mások által. Nincs az az orvos, nincs az a gyógyszer, nincs az a természetgyógyász, nincs az a kezelés, nincs az a módszer, ami eredményes tudna lenni az egyén akarata nélkül.

NINCS GYÓGYITHATATLAN BETEGSÉG, CSAK GYÓGYÍTHATATLAN BETEG!

Döntsük el miért élünk. A jelenben úgy cselekedjünk, gondolkodjunk, éljünk, hogy legyen jövőnk!

A múltból tanuljunk, s lépjünk rajta túl, hogy a jelenünk a jövőnk lehessen.