Halál

A halál az élettel ellentétben nem a változásról szól, hanem a változatlanságról. A váltózásra való képtelenség gyümölcse a halál.

De a halál nem a vég. A halál nem a létezés az élet vége, csak az adott fizikai test és tudat lezárása.

Amikor a tudat már nem képes nem hajlandó a tapasztalásra, amikor már nem akar, nem tud tovább változni, tágulni, akkor eljön a halál, ami valójában a tudat törlése.

Amikor a tudat nem akarja elfogadni a változásokat, amikor küzd az állandóságért, akkor elindul a halálhoz vezető út.

Ezért halunk meg mindannyian újra és újra, mindaddig, amíg el nem érjük fizikai létünkben a tökéletes változásra való képesség révén kitáguló tudati szintet, amikor már a szeretet, elfogadás és megbocsátás szerint éljük isteni életünket.

Adott fizikai testünk és tudatunk az csak egy élet szakasz, a fejlődés útján. A fejlődés nem más mint, kitárni a tudat ajtaját, olyan nagyra, hogy a teljesség az isteni tudás, korlátok és gátak nélkül irányíthassa életünk. Az isten nem rajtunk kívül létező, és főleg nem felettünk, vagy alattunk álló. Az isten az a lélek. A lélek nem más, mint azaz erő ami mindent alkot. Így hiába tanultuk az iskolában az élettelen és az élő fogalmát, ez téves tudás. Minden létezik, tehát él. Azért mert mi emberek, képtelenek vagyunk felfogni az "élettelen" dolgok tárgyak létezését és kommunikációját, az még nem jelenti azt, hogy az nincs!

A halál a lélek szabadulása, a tudat alól!

Tökéletesnek születünk, tökéletlenül halunk meg.
Miért?

Tudatunk kialakulása, nagyon sok gátat gördít isteni tudásunk útjába. 

Gondoljunk csak bele, hogyan alakul ki a tudatunk.

- Megszületünk: birtokolva a teljességet: mindent hallunk, látunk és érzékelünk. A szeretet az elfogadás a megbocsátás szent hármasságával.

Majd úgymond elkezd fejlődni, növekedni fizikai testünk és érzékszerveink. Valójában beszűkül. Már csak bizonyos tartományban érzékeljük és dolgozzuk fel a hangokat. Már csak bizonyos színeket és térbeni kiterjedéseket érzékelük szemünk és agyunk által. A szaglásunk is visszakorlátozódik 5000-10000 illatra-szagra és így tovább!

Tehát a testi fejlődésünk és növekedésünk valójában a teljességünk csökkenését eredményezi.

- Külső ingerek: elkezdjük érzékszerveinkkel érzékelni a körülöttünk lévő környezetet. De valójában nagyon-nagyon pici szeletet ismerünk meg. Gondoljunk csak bele, a végtelen illatból 5000-10000 illatot érzékelünk. Szemünkkel igen csekély szint tudunk megkülönböztetni. Fülünkkel csak az infra és az ultrahang közötti szűk tartományt halljuk. Tapintásunkkal csak durva és finom dolgok között tudunk érdemi különbséget tenni.

Külső ingerek továbbá, amit másoknak elhiszünk, vagy nem hiszünk. Tanulunk, azaz elfogadunk vagy megtagadunk dolgokat, szabályokat, elveket, dogmákat szüleinktől, családtagjainktól, tanárainktól, a környezetünktől. S amit elhiszünk nekik, az van és működik. És amit nem hiszünk el, az nem létezik, nem működik. De valójában azoknak az embereknek is így alakult ki a tudatuk, akitől mi tanultunk, tanulunk. Nagyon kevés információ és valós tudás jut el hozzánk a teljes világról. Akadémiai tudással nagyon lassan haladunk előre a teljesség tudásához.