RÁK

Mi is az a rák? Sokak számára ez a szó egyenlő a halállal. A jelentése ijesztő és a hozzá társuló tartalom  nyomasztó. Félünk ezt a szót még kimondani is, mintha ragályos lenne és azonnal mi magunk is rákossá válnánk. Miért ez az elnevezés, honnan ered?

Hippokratész több rákfajta leírását is elkészítette. A jóindulatú tumorokat onkosz-nak nevezte, ami duzzanatot jelent görögül, míg a rosszindulatú tumorokat karcinosz-nak hívta, ami a rák görög elnevezése. A különös névválasztás oka valószínűleg a rosszindulatú daganat távoli hasonlósága egy rákhoz, a jól körülhatárolható, kör alakú középrésszel és az innen szerteágazó, vékony nyúlványokkal.

Később a szó végéhez csatolta az -oma toldalékot, ami görögül daganatot jelent, így alakult ki a karcinóma elnevezés. Celsus volt az az orvos, aki a karcinosz kifejezést latinra fordítva bevezette a cancer elnevezést, amely magyarra fordítva lett rák.

A betegségre utaló szó eredete, tehát a régmúltra nyúlik vissza. Mit is árul ez el nekünk? Nem mást, minthogy ez a jelenség egyidős az emberrel, bár igaz, orvosi leírásai és utalásai, az ókor gondolkodó, felfedező, leíró időszakának köszönhető. Ez a jelenség egyidős az emberrel, végig követi az életét, a korszakokat, melyek egymást váltották az emberiség történelmében, és ma minden kornál erősebben van jelen az életünkben.

Mégis mi a rák? Egy betegség? Egy sorscsapás? Büntetés? Egy járvány?

Ahhoz hogy erre megkapjuk a választ, meg kell ismerkednünk vele.

Tudnunk kell, testünket sejtek alkotják. A sejtek szövetekké csoportosulnak, a szövetek szervekké és a szervek egy egységes, összehangoltan működő szervrendszerré, esetünkben az emberi testé.

A sejtek működése nagyon összetett, kicsit olyan, mint leegyszerűsítve egy test. Sok sejtszervecske van, melyek feladata a sejtanyagcserén keresztül a sejt fenntartása, regenerálása, működési feladatainak biztosítása és a sejtmegújulás fenntartása. Idegsejtjeink kivételével minden sejtünk bizonyos idő-élettartam után elhal, majd lebomlik s megszűnik létezni, de eközben helyette egy ugyanolyan sejt keletkezik, mely folytatja a rá jellemző működési feladatot. Első ránézésre ilyen egyszerűnek tűnik: egy sejtünk elhal, helyette egy új keletkezik, megmarad a működés és az egyensúly. Mi is az energia megmaradás? Energia nem keletkezik, nem is vész el, csak átalakul. Sejtjeink sem tűnnek el az univerzum süllyesztőjében, egyszerűen csak átalakulnak. Természetesen ez egy kicsit bonyolultabban történik. Mi alapján keletkezik egy új sejt és honnan tudja, hogy mi a feladata, és hogy hol a helye? Szerencsére minden sejtünknek van egy térképe, mely térkép minden egyes információt tartalmaz ahhoz, hogy egy ugyanolyan sejt keletkezzen, mint amilyen ő maga. Ugyanolyan legyen a formája, fizikai, kémiai rendeződése, ugyanazokra a munkafolyamatokra legyen képes és ugyanolyan térképet tartalmazzon, mint elődje, hogy az utód is tökéletes mása lehessen.

Egy példán keresztül könnyebb megérteni. Van egy anyuka, aki 12 éves fiának varr egy nadrágot. Ehhez szabásmintára van szüksége. A szabásminta olyan, mint egy térkép, megmutatja, hol és hogyan kell az anyagot szabni ahhoz, hogy azok összevarrása után, kész nadrágot kapjunk. Tehát anyukának van egy szabásmintája, amit bármikor elővehet és egy ugyanolyan nadrágot szabhat és készíthet, mint az előző. A 12 éves fiú osztálytársinak nagyon megtetszik a nadrág, így megkérik társuk édesanyját, hogy készítsen nekik is. Anyuka előveszi a szabásmintát és elkészíti az új nadrágokat. Már az egész osztály ugyanolyan fazonú nadrágot visel.

A sejtek is a saját "szabásmintájukkal" rendelkeznek, így örökítik át tulajdonságaikat egy utódsejtbe.

Természetesen egy osztályban, nem mindenki egyforma magas és nem egyforma súlyú. Az osztály ebben az esetben csak a sokaságra példa, nem az azonosságra. De vigyük tovább ezt a gondolatot. Ahhoz, hogy az anyuka valóban mindenkinek azonos fazonú, de méreteiben egyénre szabott nadrágot varrjon, ahhoz itt-ott át kell alakítania a szabásmintát. Mi történik? A nadrág, nadrág marad, nem veszti el eredeti funkcióját, csak a méretei változnak. Azt mondhatjuk, igen, ez a nadrág hasonlít az előzőre, csak kicsit nagyobb, vagy kicsit kisebb, kicsit bővebb, vagy kicsit szűkebb, de nadrág. Az egészséges sejtek térképének olyan mértékű változása, mely a sejt alakját változtatja meg, az pont ilyen, ugyanaz a sejt marad, a működése is ugyanaz marad, de az alakja módosul. Ezekre mondhatjuk, hogy jóindulatú elváltozások.

Mi történik akkor, ha az eredeti szabásmintát elcseni az anyuka fia és viccből, sok vonalat kiradíroz és másképp rajzolja meg, itt ott kitöröl egy két vonalat , itt ott hozzárajzol. Ebben az esetben anyuka az átrajzolt szabásminta alapján készíti el a következő nadrágot, de az mindenre fog hasonlítani, csak nadrágra nem. Mi történt? A keletkezett torzó elveszti eredeti funkcióját, azaz nem tud nadrág lenni. Amikor sejtjeink térképe oly módon átíródik, hogy az már nem csak a sejt fizikai megjelenésében hoz változást, hanem működésében is, akkor rosszindulatú elváltozásról beszélünk.

Tehát sejtjeink előre meghatározott paraméterek szerint alakulnak ki. Egy térkép alapján, mely térkép nem más, mint a sejtek magjában fellelhető kromoszóma.

A sejt genetikai információit hordozó DNS általában kromoszómának nevezett makromolekulákba van csomagolva.

A kromoszóma (a görög chroma=színes és soma=test szavakból) egy hosszú DNS molekula, mely számos gént, szabályozó és egyéb szekvenciákat tartalmaz.

Nem kívánom itt részletesen taglalni a DNS szerepét és felépítését, mert a cél nem a nanobiológia és a genetika feltárása és megismerése. A cél, eljutni azokig a tényezőkig, melyek képesek sejtjeink térképeit módosítani.

A rákos sejtek jellemzője a szabályozatlan sejtszaporulat és a sejt működésének, feladatának megváltozása és az a képesség, hogy az emberi testet gazdatestnek, tápláléknak tekinti. Ez egy öngyilkos szimbiózis, hiszen a rákos sejtek halálukat pontosan a létezésüknek köszönhetik. Kontrolálatlanul szaporodva és az emberi test működési feltételeinek tönkretételével, az emberi test halálát okozzák, mely egyben az ő haláluk is.

A rákbetegségek közös jellemzője a szabályozatlan sejtszaporulat, a biológiai szövetekbe való betörési képesség. Ez utóbbi tulajdonságuk történhet invázióval és áttétképzéssel is. Ezt a kontrollálatlan növekedést olyan DNS-hibák, genetikai mutációk okozzák, melyek a sejtciklus szabályozásában vesznek részt.

Általában több ilyen mutációra van szükség a daganat kialakulásához. Néhány ilyen hibát kemikáliák, fizikai hatások okoznak, mások öröklődnek vagy éppen spontán jelennek meg. Azaz genetikus és környezeti tényezők együttesen vezethetnek eltorzult növekedési, szaporodási szabályozáshoz. De az elsődleges kiváltó oka a sejt mutációknak, az emberi lélek és a tudati én kapcsolata.

Egészséges testünkben rendszeresen keletkeznek rákos sejtek, nincs ember, kinek szervezetében ne mutálódnának sejtek, de ha megfelelő az immunitás, az immunrendszer ezeket időben ismeri fel és hatékonyan pusztítja el. Rákos szaporulatról, daganatról, betegségről akkor beszélünk, amikor az immunrendszer gyengesége miatt nem képes olyan ütemben pusztítani a rákos sejteket, mint amilyen ütemben azok szaporodnak. Tehát a szaporodás gyorsabb és aktívabb, mint a sejtpusztulás.

Mik azok a tényezők, melyek annyira lerontják az immunitásunkat, a homeosztázis egyensúlyunkat, hogy az képtelenné válik megfelelő ütemben és módszerrel pusztítani a mutálódott sejteket?

A homeosztázis a belső környezet dinamikus állandóságát jelenti, az élő szervezetek egyik legfontosabb jellemzője, az élettan legfontosabb alapfogalma. A szó görög eredetű, jelentése "hasonló állapot". Az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel önmaguk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítják.

A belső környezet dinamikus állandósága és stabilitása alatt a megfelelő tápanyag-ellátottságot, a légzési gázok szükséges mennyiségét és minőségét, a testfolyadékok megfelelő mennyiségét, minőségét (térfogat, ionösszetétel, kémhatás, hőmérséklet, ozmotikus nyomás) és a védekező módok meglétét, megfelelő működését értjük.

Ezeket az "összetevőket" az önfenntartó működések biztosítják az élő szervezet számára, a hormon- és az idegrendszer segítségével, amelyeket együttesen önszabályozó működéseknek nevezünk.

A dinamikus állandóságra azért van szükség minden élő szervezet számára, mert a sejtek csak az ősi körülményekhez (az élet megjelenésének ideje) hasonló környezetben képesek létezni és működni, tehát kimondhatjuk, hogy a sejtek számára "életfeltétel" a belső környezet dinamikus stabilitása, állandósága, amely az ősi környezethez - ősóceán - hasonlóvá teszi magukat a sejteket.

SEJTJEINK CSAK AZ ŐSI KÖRÜLMÉNYEKHEZ HASONLÓ KÖRNYEZETBEN KÉPESEK LÉTEZNI ÉS MŰKÖDNI!!!

Miért emelem ki ezt a mondatot? Ez mindent elárul, hogy hol van már a mai életünk és környezetünk az ősihez hasonló állapottól?

Fizikai valónkban a rák nem más, mint mutálódott sejtek burjánzása.

Miért mutálódnak sejtjeink? Ahhoz hogy sejtjeink megfelelően működjenek, ahhoz a sejteknek stresszmentesen kell létezniük. Mikor lesz stresszmentes egy sejt? Ha a működéséhez szükséges összes feltétel megvalósul. Mik ezek? A sejtnek megfelelő tápanyagokra van szüksége: ezek megfelelő minőségű és mennyiségű molekulák. Honnan jut a sejt a megfelelő molekulákhoz? Az őt körülvevő belső és külső környezetéből, azaz az emberi test esetében a táplálkozásból, ivásból és gázcseréből, azaz ki- és belégzésből és a napfényből. Ezen tápanyagok összehangolt és minőségi feldolgozásához pedig energiára van szükség, mely energiát a lelki egyensúly teremti meg. Az energia témakörben említettem, hogy minden olyan lelkiállapot, mely negatív érzéseket, érzelmeket tart fent, az energiát von el a biológiai testtől. Mégpedig a tápanyagok feldolgozásától, szelektálásától, felszívódásától, hasznosításától, kiválasztásától.

Ha a sejt nem jut a megfelelő molekulákhoz, nem lesz képes önmagát eredeti állapotában fenntartani. Mit jelent ez? Nem lesz képes a biológiai feladatait ellátni annak érdekében, hogy biztosítsa a szervezet állandóságát, megfelelő működését. Nem lesz képes önmaga táplálására, nem lesz képes megfelelő energiatermelésre, átalakításra, nem lesz képes önmaga regenerálására, nem lesz képes védekezésre, belső és külső ártó tényezőkkel szemben, nem lesz képes megfelelő szaporodásra, továbbörökítésre.

Immunrendszerünket rengeteg külső fizikai és kémiai tényező befolyásolja. Az elfogyasztott táplálékok minősége, mennyisége. Az elfogyasztott folyadékok mennyisége, minősége. Belélegzett gázok mennyisége, minősége. Megfelelő mozgás vagy annak hiánya. Megfelelő pihenés vagy annak hiánya. A rengeteg szennyező anyag, mely körbeveszi mindennapjainkat. Tisztítószerek, gyógyszerek, vegyszerek, kozmetikai termékek, műanyag termékek. Festékek, felhalmozott hulladékok, ipari termelések vég- és melléktermékei. Kibocsátott égéstermékek, gázok, mérges gőzök, cigaretta, mértéktelen alkohol, kábítószerek. Kopó alkatrészek (fék, kuplung) mikro szemcséi. Elektromos berendezések, mágneses és rádióhullámok.

De mint minden betegségnek és balesetnek a fő oka az ok és nem az okozat. A lélek! A rák lelki tényezői: az elfojtott érzések fizikai burjánzásai, világra törése. Minden, mit nem engedünk el, bennünk növi ki magát, bennünk növekszik s kel önálló életre.

A negatív érzelmek: sértődés, irigység, harag, bosszú, félelem, bánat, szomorúság, csalódottság, stb.. Minden olyan érzés, mely negatív tartalommal bír, rengeteg energiát vesz el a fizikai testünktől. Nézzünk csak magunkba: egy kellemes átélt, megélt élményt érzést alig-alig elevenítünk fel magunkban, de egy negatív érzést folyamatosan dédelgetünk, percekig, órákig, hetekig, hónapokig, akár évekig.

Egy példán keresztül érthetőbbé válik. Tegyük fel, hogy egy csodálatos szigeten eltöltünk egy hetet nyaralásképpen. Rengeteg új látnivaló, új programok és minden más, mit a hétköznapjainkban nem éltünk még meg. Hazajövünk, élménybeszámolót tartunk, pár alkalom, míg szeretett családtagjainkkal, barátainkkal, kollegáinkkal megosztjuk az élményeket. Aztán már csak akkor jut eszünkbe, ha valamilyen oknál fogva a kezünkbe kerül a fényképalbum.

Ezzel szemben egy negatív élményt, például a munkahelyünkön megsért, becsap, kihasznál valaki, ezt a fájdalommal keveredett csalódást, haragot folyamatosan fenntartjuk magunkba. Belső gondolataink középpontjává válik az illető és a megélt élmény. Egyfolytában azon rágódunk, miért tette ezt vagy azt velünk, majd átcsap az érzés haragba. Mit tennénk az illetővel, hogyan adjuk vissza neki vélt vagy valós sérelmünket, hogyan szúrjunk ki vele, hogyan alázzuk meg, hogyan bosszuljuk meg. Már rég nem a munkahelyünkön vagyunk, már más emberek társaságát élvezzük, de még mindig haragszunk rá, még mindig dédelgetjük sérelmünket. Órák, napok, hetek akár hónapok, évek telnek el így. Nem tudunk megbocsátani. Ha meglátjuk az illetőt, újra átéljük az elmúlt sérelmet. És ez folytatódik tovább és tovább..

Miért van az, hogy a kellemes pozitív élményekre, érzésekre nem tudunk folyamatosan gondolni, hosszú távon? És mért van, hogy a negatív élményeket, érzéseket fenntartjuk, dédelgetjük, hordozzuk?

Azért, mert az ember természetéből fakadóan próbál domináns lenni. Ahhoz, hogy ne a rosszat, ne a nehézségeket vegyük észre és ne ezekre koncentráljunk, ahhoz hatalmas önismeret, óriási magabiztosság és végtelen szeretetre van szükség. Az ember azért törekszik a dominanciára, mert úgy véli, saját gyengeségeit múlhatja felül, ha uralkodni tud másokon. Ahhoz, hogy uralkodhassunk másokon, az ő gyengeségeiket kihasználva kell cselekednünk. Ezen cselekedetek eszköztárába tartozik az erőszak, a sértés, a megalázás, az intrika stb.. Minden olyan tett, mely nem a segítséget, a tanítást és a szeretetet szolgálja, hanem kizárólag az a célja, hogy a szemben álló felet magunk alá gyűrjük.

Mi a célja a megbocsátásnak? Vajon az, hogy az a személy, akivel szemben a megbocsátást gyakoroljuk, jobban érezze magát? Ha figyelembe vesszük, hogy az illető lehet, mit sem tud arról, hogy mi negatív érzéseket táplálunk iránta, akkor beláthatjuk, hogy nem ez a valódi cél. Akkor miért kell tudnunk mindig és minden esetben megbocsátanunk másoknak?

ÖNMAGUNKÉRT!!! A megbocsátással elengedjük negatív érzéseinket, érzelmeinket, ezzel megszüntetjük az energiáink felesleges kibocsátását. Amikor megbocsátunk, már nem tartjuk fenn tovább negatív érzéseinket, nem vesszük el saját magunktól azokat az energiákat, melyek fizikai testünket egészségesen működtetnék. Amikor megbocsátunk, önmagunkkal teszünk jót, önmagunkat mentjük meg.

Aki nem tud megbocsátani tiszta szívből, az az ember folyamatosan gyengül. Immunitása, fizikai teste szélsőségek felé sodródik, mely szélsőségek: betegségek, balesetek, halál.

Létezik egy dinamikus egyensúly, mely a külső és belső környezethez való alkalmazkodás révén fejti ki szervezetünkre hatását. Ettől az egyensúlytól való eltérés hosszútávon felemészti egészségünket.

A szervezet számára három állapot létezik: alulműködés, egyensúlyi állapot, túlműködés. Az egyensúlyi állapottól való eltérés megbontja a fizikai test működését. A lelki állapotok fogják meghatározni, milyen irányba tolódnak el a működési folyamatok. Amikor a lélek ki akar szabadulni a tudati szabályozás alól, az érzelemmentes és túl sok szabályt felállító életvitel alól, akkor túlműködési folyamatok indulnak be fizikai testünkben. Amikor lemondóan elfogadjuk, hogy nem mi irányítjuk az életünket, a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, akkor alulműködési folyamatok indulnak be. A dinamikus egyensúlynak az a lényege, hogy a pozitív és negatív lelki állapotok olyan arányban működnek, hogy nem billen ki a mérleg nyelve sem az alulműködés sem a túlműködés irányába.

Hogy jön ez a folyamat a rákhoz? Immunitásunk lényege az egyensúlyi állapot. A megbocsátásra való képtelenség olyan sok energiát emészt fel, hogy lehetetlenné válik az egyensúlyi állapot fenntartása.

Miért nem tud az ember tiszta szívből megbocsátani?

Mert nem tudja szeretni önmagát. Nem tudja elfogadni önmagát. Nem bízik önmagában. Ha önmagával szemben ezekre képtelen, hogy lenne képes ezeket másokkal szemben megvalósítani? Amikor haragszunk valakire, vajon valóban az illetőre haragszunk? Vagy arra, hogy a másikban felismerjük saját gyengeségeinket. Ezért nem vagyunk képesek szeretettel, tanító célzattal fordulni mások felé, amikor konfliktushelyzetbe kerülünk. Mert mi sem vagyunk képesek a fejlődésre, megváltoztatni önmagunkat, így mások változásra való képtelenségét sem fogadjuk el.

Ha ezt végiggondoljuk, akkor ráébredünk, miért oly elterjedt ez a betegség, miért jutottunk el odáig, hogy minden 4-5-ik ember rákos megbetegedési folyamat elszenvedője.

A lélek viszont nem tűri az EGO eme megnyilvánulásait s kitör. Ha nem tud kiszabadulni, akkor a test és tudat fogságában burjánzik tovább. Egyetlen betegség sem egy azonnali, egyetlen pillanat eredménye. A fizikai valóban minden egy folyamat, térhez és időhöz kötött. Minden betegséget előre jelez a lélek. Apró jelek jelentkeznek, melyekre oda sem figyelünk, vagy ha fel is tűnnek nekünk, azt mondjuk, ilyen az élet. Ezt mérte rám a sors és mint vezeklésként, néma elfogadásba merülünk. Nem vesszük észre vagy nem akarjuk észrevenni a jeleket. Közérzetromlás, apró betegségek, újra és újra visszatérő problémák, kisebb balesetek.

Miért nem akarjuk észrevenni vagy elfogadni a jeleket? Mert ahhoz el kellene fogadnunk azt, hogy bennünk van a hiba. Hogy nem rajtunk kívülállók az okok. El kellene fogadnunk azt is, hogy változtatnunk kellene. Miért nem tud az ember változtatni? Mert fél! Mitől fél az ember? Az ismeretlentől! S minden változás magában hordozza az ismeretlen helyzetek lehetőségét. Tapasztalataink alapján építjük fel szokásainkat, s nem szeretünk a szokásainktól eltérni, mert akkor nem érezzük magunkat biztonságban. Ezért választjuk sokszor az ismerős, megszokott rosszat, mint az ismeretlen jót. De eljön az a pont, amikor az ember levetkőzi minden félelmét s hajlandó eldobni minden szokását, hajlandó tenni önmagáért, hajlandó fejlődni. Vállalja az ismeretlent, még ha bizonytalan is.

Ez a pont akkor jön el, amikor megrendül az egészsége, megérzi az elmúlás korai lehetőségét. Ilyen betegség a RÁK is. Sokat hallunk róla, milyen gyors lefolyású tud lenni, és mennyire kíméletlen. Megjelenik, és mindent romba dönt. A mai egészségügy nem tud megbirkózni eme vészjósló és egyre több áldozatot követelő folyamattal. Miért?

Mert biokémiai folyamatként kezeli ezt a jelenséget. De a megváltozott belső egyensúly nem az ok, hanem az okozat, így nem gyógyítható ezen folyamat, míg a kiváltó okokat fel nem tárjuk s meg nem szüntetjük. A lelki állapot tényezőit figyelmen kívül hagyni olyan, mint ha azt várnánk el valakitől, hogy légzés nélkül próbáljon meg élni. A lélek olyan, mint egy tökéletes profi programozó. Ez a profi programozó odaül a számítógéphez és azt csinál rajta, amit csak akar, természetesen a gép lehetőségeinek határain belül. Ha lefagy, elromlik, megtalálja a hibát s kijavítja, újra telepíti, újra indítja, programozza, stb.. Ha nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy a lélek a legfelsőbb irányító, akkor azzal szembesülünk, hogy egy egyszerű felhasználó ült le a számítógép elé. Bizonyos dolgokat tud használni a gépen, de igazán nem képes átlátni és programozni. Így a hibákkal sem tud mit kezdeni.

Gondolataink és érzelmeink együttese adja meg fizikai testünk állapotát. Negatív gondolkodásunk, negatív gondolataink, negatív érzelmi világunk, negatív érzelmeink negatív irányítást eredményeznek, melyek negatív folyamatokat produkálnak. Gondolatainkat és érzelmeinket nem lehet szétválasztani, mert tökéletesen függnek és ily módon befolyásolják is egymást. Ha negatív gondolataink vannak, nem tudunk pozitív érzelmi állapotot produkálni. Ha negatív érzelmeink vannak, nem tudunk pozitív gondolatokat produkálni.

Ily módon pozitív gondolataink és pozitív érzelmeink pozitív irányítást, így pozitív folyamatokat eredményeznek.

Gondoljunk végig egy napunkat és tegyük mérlegre pozitív és negatív gondolatainkat, érzelmeinket. Melyik irányba mozdul el a mérleg serpenyője? Mindjárt meg is kapjuk a választ, mire is számíthatunk ilyen egyenleggel.

Sokszor hallunk olyan eseteket, hogy rákos állapotba került egy ember. S azt mondjuk, nem értjük, olyan jó ember, olyan rendes, miért pont ő? Valójában ott vagyunk vele a nap 24 órájában? Valójában látjuk, tudjuk minden gondolatát? Vajon érezzük minden érzését? Vajon ismerjük őt igazán?

Senkit sem ismerünk igazán, még önmagunkat sem. Az élet egy állandóan változó folyamat. Ebből adódóan mindig új helyzetek állnak elénk, ahol előzőleg felállított szabályaink, elveink elbuknak, csak ezt nem akarjuk beismerni, mert azt hisszük a szabályok és az elvek képesek csak helyes mederbe terelni az élet folyamát. Azt gondoljuk, ha változunk, már nem vagyunk jók, azt gondoljuk, hogy a környezetünknek kell hozzánk alkalmazkodnia. Pedig nekünk kell folyamatosan a környezetünkhöz és önmagunkhoz alkalmazkodnunk. Ehhez folyamatos változásra van szükség. De valójában egyetlenegy út van az igazi önismerethez és ezáltal mások megismeréséhez: A SZERETET! Tudjuk szeretni önmagunkat és másokat feltételek és viszonzás nélkül???

A rák a változásra való képtelenség állapota, amit mi nem vagyunk hajlandóak a külvilágban megfejlődni, az majd bennünk fejlődik ki!

A rákkal szembeni küzdelem nem alapulhat csupán csak a biokémiai hadviselésre, ugyanis a szervezetünk több millió kombinációs feladat végrehajtására képes, így pillanatok alatt felülemelkedik az alkalmazott kémiai szereken, ha a kiváltó ok nincs megszüntetve.

Ha gonosz támad ránk és erősebb, küzdhetünk ellene, elbukunk. Inkább erősítsük meg bástyáinkat, gyűjtsünk magunk köré harcosokat, emeljünk vastag falakat, így a gonosz kimerül, elbukik.

NE A ROSSZ ELLEN HARCOLJ, HANEM A JÓ MELLETT! Ne a rákos sejteket próbáljuk legyőzni, hanem az immunrendszerünket erősítsük meg, ne a rosszat támadjuk, hanem a jót erősítsük. Ez minden gyógyulás alapja!

A rákkal szemben folytatott küzdelemben egyetlenegy út vezet a győzelemhez: TISZTÍTSUK MEG LELKÜNKET A NEGATÍV GONDOLATOKTÓL, ÉRZÉSEKTŐL, ÉS TISZTÍTSUK MEG TESTÜNKET A NEGATÍV ANYAGOKTÓL, SZERVEZETÜNKRE KÁROS VAGY HASZTALAN ANYAGOKTÓL!

Méregtelenítsünk lelki és testi szinten! Bocsássunk meg önmagunknak és másoknak! Szeressünk önzetlenül! Szeressük önmagunkat és így mindenki mást is! Testünket hangoljuk a természet hullámhosszára!